Munka otthonról friuliulia giulia. 3 528 üdülőfalu és kemping foglalása és értékelése Egyesült Királyság-, Európa- és Amerika-szerte.
"A közép-európai kultúra ereje"
Nagyon készültünk az útra. Igen ám, de indulás előtt két héttel kificamodott a bokám. Néhány nap várakozás után úgy döntöttem, hogy felhívom az irodát és megmondom, hogy a balesetem miatt sajnos nem tudunk menni. A telefon másik végén egy magyarul tökéletesen beszélő kedves férfihang megnyugtatott, hogy megérti a problémát: a befizetett összeget egy másik kirándulásra cserélhetjük.
Nagy kő esett le a szívemről.
A dolog pikantériája az volt, hogy mivel ezzel a főként olasz utakat szervező irodával még sosem utaztunk, úgy gondoltam, hogy olasz tulajdonosa van, így az e-mailekben, majd több telefonbeszélgetés alkalmával is Goldoni úrnak szólítottam beszélgetőpartneremet.
Azt persze tudtam, hogy nem lehet azonos a Két úr szolgája vagy a Chioggai csetepaté szerzőjével, csak azt hittem, hogy névrokonságban vannak. Még azt is megállapítottam magamban, hogy az olasz tulajdonos milyen jól beszél magyarul. Csupán akkor kezdett derengeni valami, amikor az őszi út helyett a szilveszteri programjukra jelentkeztünk.
Már az út elején megéreztem, hogy kitűnő idegenvezetőnk lesz. Őt segítette Feri, a társa, valamint két biztonságosan vezető sofőr. A buszon hol kellemes olasz zenét, hol idegenvezetőnk hasznos információit hallgattuk.
A hosszú út során alkalmam volt szemügyre venni a társaságot, ám ha a szem mindent magába akar inni, egyszerre csak egybeolvadnak a képek és kinyílik a fül.
Egy idő után a hangok is összevegyültek, így csak a hangosan beszélőket hallottam. Valójában még az első szálláshelyünkön sem tudtam beazonosítani az arcokat, s neveket. Bár végig autópályán haladtunk, így is csupán estefelé értünk a Velence-közeli Levadába, ahol egy kellemes kis szállodában töltöttük az éjszakát.
Ám mielőtt még ágyba bújtunk volna, vacsora után átvonultunk a bárba. Egy kedves házaspár asztaltársaságában élveztük a zenét s közben finom, drága bort iszogattunk.
A tehetséges olasz zenész-énekes olyan jó hangulatot teremtett, hogy a csoport fiatalabbjai nyomban táncba kezdtek. A velünk hozott füldugóval egészen jól kialudtuk magunkat. A reggeli áramszünet is elmaradt. Kilenckor Róma felé vettük az irányt. Még hatszáz kilométer várt ránk. Csúnya, esős időt fogtunk ki, de Zoli megnyugtatott bennünket, hogy mire a római kirándulásokra kerül sor, már sütni fog a nap.
Riverbend Caravan Park
Fél hétkor a Velence közeli Fiuggiba érkeztünk. Ezt a szállodát egy olasz család üzemelteti. Miután megtörtént a szobák elfoglalása, vacsorázni mentünk. A kissé hosszúra nyúlt várakozás után odajött hozzánk egy fanyar arcú nő, aki egy nagyobb edényből, csak úgy családiasan mindenkinek kiporciózta az ételt. A nagyétvágyúak panaszkodtak, hogy kevés, de nekünk elég volt, elvégre nem zabálni jöttünk.
Ennél viszont kellemetlenebb volt, hogy amikor alváshoz készülődve levettük a díszes ágyterítőt, alatta — takaróként — két kopott lópokrócot találtunk. Az egyik talán a második világháborúban szerezte a rajta levő, puskalövésekhez hasonlatos lukakat. December ikán szemerkélő esőben indultunk Rómába.
Út közben Zoli részletesen elmesélte, hogy mit fogunk látni, meddig fogunk maradni s mire kell legjobban odafigyelni. Komoly tájékoztatót kaptunk a Római Birodalom történetéről, a város katolikus, reneszánsz és barokk és klasszikus arculatáról, történelmi jelentőségéről.
Élvezettel hallgattam őt és sajnáltam azokat, akik valamilyen oknál fogva nem figyeltek oda.
Mivel a belvárosban nem lehet busszal közlekedni, így metróval utaztunk a Vatikáni negyedbe. Az előttünk kígyózó sort meglátva még idegenvezetőink is meglepődtek. Úgy saccolták, hogy körülbelül másfél óra kell a Vatikánba jutáshoz.
Árgus 2007:4-5
Három órát munka otthonról friuliulia giulia az utcán. Hihetetlennek tűnt, hogy ebben a csúcsidőben csupán egyetlen kapu működött. Volt, aki időnként kiállt a sorból, hogy egyen pár falatot vagy igyon egy kávét. Ki békésen, ki türelmetlenül várakozott.
Fizetett kereskedési tanfolyamok végre beléptünk a Vatikán ajtaján, mindenki megkönnyebbült. Ám belül is hömpölygött a tömeg.
Az idegenvezetők — akiknek odabent tilos megszólalniuk — az előcsarnokban elhelyezett kivetítőkön mutatták meg, hogy mit fogunk majd látni. Így tett Zoltán is. Mi, akik jó pár évvel ezelőtt már jártunk itt, abban reménykedtünk, hogy sikerül kicsit alaposabban, tudatosabban megnézni a csodákat.
Végigsiettünk a pápák és bíborosok fényűző lakosztályain, fejünket ide-oda kapkodva megcsodáltuk Raffaello stanzáit, a görög szobrokat, az egyiptomi, az etruszk kiállítást és a többi munka otthonról friuliulia giulia. Keresztülrohantunk az esőtől ragyogó Belvedere-udvaron, rápillantottunk a Laokoón szoborcsoportra és lefényképeztünk mindent amit csak tudtunk, amit nem takart el előlünk a világ minden tájáról idelátogató tömeg.
Az én fotóimon egy sereg idegen fej lóg be a képbe. A Sixtus-kápolnában már tilos a fényképezés.
