GOMBOS UR VÁLÓPÖRE.

Site axióma mester kereskedés

Hofmann úr egy keddi napon érkezett meg Romániából, a két kis leányával és azzal a csinos összeggel, a mely az építő-munkálatok befejezése után járt neki. A feleségét nem hozta magával; azt otthagyta, a földben. Szerdától szombatig, egész nap a nagyvállalkozóknál és az állami intézetekben szaladgált, hogy uj alkalmazást kapjon.

Ez volt a legsürgősebb dolga; már rövid ideig se tudott tétlenül élni. De vasárnapról nem akarta elhagyni, hogy meglátogassa az anyját.

Elmult tizenöt éve, hogy nem látta; azóta, hogy kiköltözött Romániába. Akkor is mindössze kétszer látogathatta meg, mert alig hogy megjött Amerikából, máris el kellett foglalnia a romániai alkalmazást.

Tizenöt év nagy idő; azóta az anyja igen megöregedhetett. És az utolsó hónapokban nem a legjobb hírek érkeztek róla. Hogy csak megvan; jár-kel, jól eszik, jól alszik, de a szellemi tehetségei nagyon megfogyatkoztak, az emlékezetét például nagyrészben elvesztette. A sógorasszony levele nem mondott ennél többet. Szép kor, nagy kor; nem csoda, hogy nem egészen egészséges. És hogy nem igen site axióma mester kereskedés Hát nem sokkal rosszabb volna, ha nem tudna járni, vagy fájdalmai volnának?

Hogy csak a szellemi tehetségei fogyatkoztak meg, az még hagyján. Sok site axióma mester kereskedés dolog történt vele, a mire jobb nem emlékezni. Hanem azért ez a hír mégis csak facsargatta egy kicsit a Hofmann úr szivét. Hiába, az édesanya mégis csak az édesanya marad! Akármilyen ritkán látja és akárhogy megöregszik, eltaplósodik az ember, az édesanyától még se lehet végképpen elszokni.

Hofmann úr nem volt rossz fiu. Mióta az anyja özvegyen maradt, minden hónapban segítette valamivel. Előbb harmincz koronát, s a mióta többet keres, ötven koronát küldött neki havonkint. Pedig az anyja nem is volt nagyon rászorulva erre a segítségre. Az apjukról egy kis nyugdíj maradt rá, s a legöregebb fiánál lakott, a hol egész életére megvolt a fedele és az élelme.

site axióma mester kereskedés

Ez a legöregebb fia ugyan már vagy tíz éve meghalt, de utána megmaradt a ház, — egy kisvárosi ház, de szép, tágas épület, nagy udvarral és kerttel, — s a postát is örökölte az özvegy.

Hát minden a régiben maradt; az öregasszony a fia halála után is ottmaradt a menyénél és az unokáinál, mert a menyét csak úgy szerette, mint ha az édes leánya volna.

Aztán a számtiszt fia is rendesen segítette valamicskével. Csak a nőtestvérük nem gyámolíthatta; az nagyon szegény embernél volt férjnél és sok gyermekkel vesződött.

Ő azonban egyszer se mulasztotta el, hogy elsején postára tegye a szokásos ötven koronát. Ilyenkor mindig irt egy pár sort arról, hogy hol jár és mit csinál. Tíz-tizenkét évvel ezelőtt még minden hónapban megkapta a köszönő-levelet. De már akkor panaszkodott, hogy a szeme nagyon site axióma mester kereskedés és hogy az írás nehezére esik. Előkészítette rá a fiát, hogy a levelei egyszer csak el fognak maradni.

  1. The Project Gutenberg eBook of Furcsa emberek by Zoltán Ambrus
  2. A legjobb online forex platform

És lassankint el is maradtak. Vagy nyolcz év óta már csak a sógorasszony, vagy ennek a leánya értesítették anyjának az egészségi állapotáról. De ezek ritkábban írhattak; a posta sok dolgot ad, érthető, ha nem érnek rá vagy nincs kedvük firkálni. Igen, ő mindig elég jó fiu volt; nem kellett szemrehányást tennie magának. De hát ez volna minden, a mivel az ember a szüleinek tartoznék?

A HAZUGSÁG ÖL.

A pénz és a hiradás? Hja, nem élhetett a közelében! Kenyeret kellett keresnie. Mióta sógorasszonyának az utolsó levelét megkapta, Hofmann úr sokszor gondolt öreg édesanyjára, a kit tizenhatéves kora óta vajmi ritkán látott. És — különös!

Céginformációk

Most is mindig olyannak látta, a milyen abban az időben volt, mikor sok kis gyerek szaladgált a szoknyája körül, sok kis gyerek, a kik meghaltak vagy elszóródtak a világban.

Elhatározta, hogy magával viszi a kis leányokat is. Az út oda gyorsvonaton csak másfél óra! És ezek még nem is látták a nagyanyjukat. Vasárnap reggel szép ruhát vegyetek fel! Meglátogatjuk a nagymamát. A kis leányok boldogok voltak, hogy egyszer az apjukkal mehetnek el hazulról. Mindegy, akárhová. Sógorasszonya, a postamesterné, nagyon szivesen fogadta a rokonokat, de egy kissé czerimóniásan. A »szalonba« vezette be őket, egy olyan szobába, a melyen meglátszott, hogy csak ünnepnap lát társaságot.

Elhoztad a leányokat is, ez derék! Azt hittem, már nagyobbacskák. Hát te szemüveget viselsz, lelkem?!

site axióma mester kereskedés

Bizony, elmaradtak egy kicsit, mert Lencsi már tizenhárom esztendős, s Adélka tizenegy. De a vörheny nagyon megviselte őket; még most se heverték ki egészen.

Nagyon véznák, mi? De a szegény anyjuk is ilyenfajta volt.

A nagy útcza sarkán vegyes kereskedése volt, fényes aranybetüs feliratokkal ajtaja mindkét szárnyán, s ablakában oly ízlésesen rendezett kirakattal, hogy az iskolás gyerekek óra hosszat elandalogtak előtte. Nem is volt hazug szemfényvesztés, mit a kirakat bájai hirdettek a benn található gyönyörüségek felől. A ki oda belépett, bizonyára nem jött ki üresen; mert nem volt a városban az a finnyás vén kisasszony, sem az a kritikus gazdasszony, ki ellene tudott volna állani az erős bűbájnak, melyet a véghetetlen változatosságban kínálkozó jó és olcsó portéka gyakorolt, rang és ízlés különbsége nélkül, mindenkire.

Féltem is őket, hogy örökölték a baját. Úgy beszélt róluk, mintha ott se lettek volna. Lencsi és Adélka kiváncsian tekintgettek körül. Minden csekély uj látnivaló érdekelte és mulattatta őket. A szoba egy opciós piaci kereskedés alatt megtelt fiatal néppel.

Az ismerkedés néhány semmitmondó szava után a kis leányokat elhívták a kertbe. Előre figyelmeztetlek, hogy ne lepjen meg, ha nem fog megismerni. Mindenkit összetéveszt régi, nagyon régi ismerősökkel. És rád, az igazat megvallva, nem igen emlékszik… — Hogyan, talán csak nem… eszelős? Más baja nincs, csak az emlékezete pusztult el nagyon. Az se egészen. A nagyon régi dolgokra, például a leánykorára, meg arra az időre, a mikor még kicsinyek voltatok, néha egészen jól emlékszik.

Hiszen elég gyakran irok!

site axióma mester kereskedés

Mindig megmondjuk neki: »Anyám, a Károly irt! Pénzt küldött! Csak azért mondjátok, hogy ne szomorkodjam annyit. Tudom én jól, hogy a Károly is meghalt, mint a többiek. Már régen meghalt. Még tizenhat esztendős se volt, a mikor meghalt. Megharagszik és indulatosan fakad ki: »Azt akarjátok rámfogni, hogy őrült vagyok! Azóta, hogy ebben az állapotban van, többször megmutattuk neki az arczképedet, de nem ismert rád.

Különben még bennünket is csak félig-meddig ismer. Engem a leányának tart és a leányomat is a maga gyermekének képzeli. Azt hiszi, csak ez a két gyermeke maradt, a többiek meghaltak. De az orvos is azt mondja, hogy ez csak az aggkori elmegyöngülés egy különös esete.

Különben majd mindjárt meglátod. Ebben az időtájban szokott fölébredni a délutáni álmából. Tovább beszélgettek. Mindarról, a mi azóta történt, hogy utóljára találkoztak. A tizenöt év sok veszteségéről.

FURCSA EMBEREK.

Ki-ki a maga halottjáról. A sógorasszony a postamesterről, Hofmann úr arról a szegény asszonyról, a kit Romániában ismert meg és Romániában hagyott. Azután a gyermekeikről. Egyszerre egy kis öregasszony jelent meg az ajtóban.

Key to perfect N, P, K, Ca Fertilization Design. JADAM Organic Farming.

Hazajött Romániából! Károly kitárta a két karját. Nini, hisz ez a jó Skultéty úr! Isten hozta nálunk, kedves Skultéty úr! Foglaljon helyet. Bizony, már régen nem volt szerencsénk! Ez a néma felelet elvette minden bátorságát. Nem mert ellenkezni. Csak egy hosszu, forró csókot nyomott az öregasszony kezére.

De mondja, mit csinál a kedves felesége? Meg az apróságok? Vagy mit is mondok?

site axióma mester kereskedés

Azóta már szépen felnőhettek! Károly csodálkozva, elhomályosodott szemmel tekintett erre a kis lényre, a kitől az életet kapta. A lába, meg a keze reszketni kezdett. Nem tudta, mit mondjon.

site axióma mester kereskedés

Valami semmitmondó szót keresgélt, de a site axióma mester kereskedés a torkán akadt. A sógorasszony felelt helyette: — Bizony, bizony, az idő eljár! És az öregasszony folytatta a furcsán kezdett társalgást: — Milyen sok minden is történt azóta, hogy Skultéty úr utóljára volt nálunk!